Hunyadi János a XV. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, híressé a törökök elleni harcaiban elért sikerei tették, amiért a korabeli Európa nem lehetett elég hálás.
Hunyadi János apja feltehetôen egy Havasalföldrôl Erdélybe menekült bojár, Vajk Buthi, anyja Morzsinai Erzsébet. Fiuk 1407. körül született. A család 1409-ben megkapja Luxemburgi Zsigmondtól Hunyadvárt és a körülötte fekvô uradalmakat, innen ered a család neve, bár akkoriban sok magyar még mindig az Oláh családnevet használja megnevezésükre. Hunyadi ifjúkorát apródként tölti, elôször a szerb fejedelemnél, majd a zágrábi püspöknél. Amikor a püspököt Zsigmond fôkancellárrá nevezi ki, Hunyadi is vele megy Budára. Itt csatlakozik Zsigmondhoz, 1431-ben velemegy Itáliába, ahol a milánói herceg oldalán Velence ellen harcol. 1433-ban részt vesz Zsigmond német-római császárrá koronázásán, majd 1436-ban a király csehországi hadjáratán. Hunyadi tehát világot látott ember, aki Magyarországon elsôként ismeri fel a nehézpáncélos lovasságnál sokkal könnyebben mozgatható gyalogság és a táborita szekérvárak, valamint a tábori tüzérség szerepét.
Hunyadi elsô törökellenes csatája 1437- ben Szendrô visszafoglalása Zsigmond vezetésével. Végvári sikereinek elismeréseként a Tallóci család lemond számára a szörényi báni címrôl. Ezzel Hunyadi az országnagyok közé emelkedik, de komolyabb politikai hatalommal még nem rendelkezik pénzügyi helyzetébôl kifolyólag. Szörényi bánként Hunyadi feladata számos végvári állás tartása. Ehhez sereget kell szerveznie, ami túlnyomórészt cseh huszita zsoldosokból áll, a fennmaradó részt Hunyadi familiárisai, késôbb pedig népfölkelôk teszik ki.
Zsigmond 1437-es halála után a bárók különbözô álláspontra helyezkednek, ami a trónutódlást illeti. Egyesek Habsburg Albert fiát, a csecsemô V. Lászlót (1440-53-57) ismerik el királyuknak, mások, így Hunyadi is I. Jagelló Ulászlót (1440-44). 1441-ben a két király fôerôi Bátaszéknél ütköznek meg. Ulászló seregeit Hunyadi és pártfogója, Újlaki Miklós macsói bán vezeti. A csata a Habsburg- pártiak vereségével végzôdik, amiért Újlaki és Hunyadi megkapja az erdélyi vajdaságot (1442), a temesi ispáni és a nándorfehérvári kapitányi címeket. Evvel Ulászló érdekeltté teszi ôket a területek "habsburgmentesítésében". A kapott területeken a felek megosztoznak, Hunyadié a Dunán inneni rész, Újlakié a Dunán túli.
1441-ben, miközben a Habsburg-pártiakat üldözi, benyomul Szerbiába és Nándorfehérvár környékén megveri Isza bég hadát. Erre válaszolnak a törökök 1442-ben, amikor betörnek Erdélybe, ahol a magyar védelem elég gyenge. A törökök egészen Gyulafehérvárig fosztogatják Erdélyt, Hunyadi vereséget szenved tôlük Marosszentimrénél március 18-án, de már március 22- én népfelkelôkkel együtt a Vaskapunál megsemmisítô gyôzelmet mér a törökökre, amiben a huszita szekérváraknak csatadöntô szerep jut, a törökök nem tudnak mit kezdeni ellenük. Amikor a török újra támad Erdélyben, Hunyadi már felkészült, a Maros mentén sorozatos gyôzelmeket arat. 1442-ben a szultán békét ajánl Ulászlónak, ha átengedi Nándorfehérvárt és évi adót fizet. A békeszerzôdést nem fogadják el, a Török Birodalom európai részének seregei indulnak meg Magyarország ellen. Ezeket azonban sikerül Hunyadinak szeptember elején Törcsvári-szorosban legyôznie, ahol nem tudták létszámfölényüket kibontakoztatni. Ez a gyôzelem felrázza egész Európát, a pápa, IV. Jenô megadóztatja az egyházi jövedelmeket, így akarván egy nagyobb törökellenes szövetséget létrehozni. Elképzelése azonban nem válik be, viszont III. Frigyes megígéri, hogy nem támad hazánk ellen, amíg mi a törökökkel vagyunk elfoglalva. Hunyadi 1442- tôl megkezdi egy komolyabb hadsereg megszervezését a töröknek a Balkánról való kiszorításának érdekében. A 35000 fôs hadsereg túlnyomórészt irreguláris alakulatokból áll, mint a gyalogság, ami parasztokból és városi polgárságból áll (népfölkelôk); kisebb részét alkotja a reguláris sereg: zsoldosok egész Európából, Hunyadi familiárisai és egy kisebb tüzérség. A tervet természetesen támogatják a balkáni, török függésben lévô államok, sok bolgár, bosnyák, albán és szerb (Brankovics György) harcol Hunyadi seregében. Hunyadi 1443-ban kereskedôk jelentéseibôl arról értesül, hogy a szultán birodalma keleti határának védelmével van elfoglalva, ezért megindítja a hadjáratot, aminek már célja a török teljes kiûzése Európából Drinápoly elfoglalásával. Hunyadi 1443. július 22- én indul meg seregével, arról viszont nem tud, hogy a velenceiek nem állítják ki az ígért gályahadat, ami a szultánt Ázsiába rekesztené. Hunyadi lovasságával néhány napi járással elôrébb tart fôseregénél, így elôbb érkezik Nis alá, mint a török csapatok, és rendre megveri ôket. Amikor november 3- án 20-30 ezres török sereg jelenik meg a harctéren, az egész keresztény sereg megérkezett már. Ezt a sereget Hunyadinak sikerül a Morava folyó mentén legyôznie. A szultán közben visszatér Európába, és Drinápolynál vonja össze seregeit, Hunyadi akadálytalanul nyomulhat elôre Szófiáig (december eleje). Hunyadinak nem sikerül átjutnia a Balkán- hegységen (török védekezés), kénytelen visszafordulni, az utána küldött üldözô csapatokat 1444 januárjában megveri Szófiánál kétszer, majd Nis környékén is. A hadjárat Hunyadi teljes sikerét hozta, a kétezer kilométeres út során egyetlen csatát sem veszít. A hosszú hadjáratot a drinápolyi béke zárja le, amely tíz évre szól; a szultán visszaadja a vissza nem foglalt végvárakat és Szerbiát; szabadonbocsátja foglyait; szükség esetén 25000 fôvel siet a magyar király megsegítésére; valamint kötelezi magát 100000 arany hadisarc megfizetésére. A békeszerzôdés megkötését magyar részrôl hosszas mérlegelés elôzi meg, de végül is 1444. június 12-én elfogadjuk. Július elején Brankovics György szerb fejedelem felajánlja Hunyadinak magyarországi birtokait Szerbia visszaszerzéséért. Ezáltal Hunyadi lett az ország legnagyobb birtokosa; négymillió hold földdel, 60 mezôvárossal, 28 várral és több, mint ezer faluval rendelkezik. Hunyadi, a többi bárótól eltérôen jövedelmei nagy részét a török elleni védekezésre fordítja, de az új birtokait csak akkor kapja meg, ha a király kötelezi magát a béke megtartására. A békeszerzôdést 1444 augusztusában szentesítik, de ekkor a pápa már tárgyal Hunyadival és Ulászlóval egy újabb hadjáratról.
A törökök is a háború folytatásán gondolkoznak, egyik fél sem veszi komolyan a békeszerzôdést. 1444-ben a szultán kis-ázsiai lázadók leverésével van elfoglalva, így a magyarok megszegik a drinápolyi békét, és szeptember 22-én 20000 fô átlépi az ország határát. Hunyadi gyorsan nyomul elôre az Al-Duna vonalán, néhány erôdöt visszafoglal (Nikápoly), de eléggé megkésve érkezik a Fekete- tengerhez, az ígértnél kevesebb velencei gálya nem tudja megakadályozni a török csapatáthajózásokat, ráadásul állítólag a genovai gályák a törököket segítették, természetesen nem ingyen. 1444. november 10-én az 50000 fôs szultáni sereg és Hunyadiék között csatára kerül sor. Hunyadinak sikerül lovasságával megfutamítania a török lovasságot, ám ekkor a meggondolatlan király rohamot vezényel a janicsárok ellen. Ez csúfos kudarccal végzôdik, maga a király és a pápai legátus is ottveszik. A fejetlenségen Hunyadi sem tud úrrá lenni, a csatát a törökök a javukra tudják fordítani. 1445 májusában országgyûlést hívnak össze, amely úgy dönt, hogy V. Lászlót fogadja el királlyá, feltéve, hogy III. Frigyes kiadja ôt és a koronát. Amíg a király kiskorú, addig helyette az országtanács kormányozza az országot. A belbiztonságért és az ország védelméért hét fôkapitány felelôs, legjelentôsebb közöttük Hunyadi és Újlaki. 1445 szeptemberében Hunyadi kisebb diadalokat arat az Al-Duna mentén, de a siker nem tartós. 1446 júniusában Hunyadit kormányzóvá választják a király nagykorúságáig, így Hunyadit korlátozottan megilletik a királyi jogok: korlátozott birtokadományozási jog, korlátozottan rendelkezik a királyi jövedelmek felett, de nem élhet a legfelsôbb bíráskodás jogával, erdélyi vajdaként társat kap maga mellé, az országtanács ellenôrzése alatt áll. Hunyadi feladata az ország egységének helyreállítása, ám ebben nehézségei támadnak Cillei Ulrik miatt. A két család közötti békét házasság szentesíti, valamint Cillei szlavón bánná való kinevezése. 1446-47-ben Hunyadi III. Frigyes ellen vezet hadjáratot, siker nélkül. 1447 decemberében Hunyadi sikeres hadjáratot vezet Havasalföldre, a terület ismét magyar fennhatóság alá kerül. 1448-ban Hunyadi -mivel nem sikerült nyugati szövetségeseket találnia,- egymaga indul a havasalföldi vajdával a török ellen. A csatára Rigómezôn kerül sor (II. rigómezei csata) október 18-19-én. A harc kimenetele nem kétséges, mert Brankovics féltette országát és elárulta a haditervet, továbbá a szultán seregi hamarabb érkeztek, és már minden stratégiailag fontos helyet megszálltak mielôtt a csata elkezdôdött volna. A vereség még a várnainál is súlyosabb, a menekülô Hunyadira Brankovics egyezséget kényszerít: mivel Hunyadi tervével veszélyeztette Szerbiát, ezért vissza kell adnia Brankovicstól 1444-ben kapott birtokait.
Hunyadi hadjáratait, bár nem koronázta ôket siker, nem lehet elhibázottnak tekinteni, mert a balkáni államok bíznak Magyarországban, maguk is szembeszállnak a törökkel, így hazánkat kevesebb csapás éri, illetve idôt nyerünk a belsô rendezéshez.
1452 szeptemberében III. Frigyes kiadja V. Lászlót, ezért Hunyadi lemond a kormányzóságról, amiért Beszterce grófjává nevezik ki, de megmarad országos fôkapitánynak és a királyi jövedelmek kezelôjének, így még mindig ô rendelkezik a magyar hadsereggel és a királyi jövedelmekkel. 1453. május 29-én II. Mehmed sikerrel ostromolja Bizáncot, a város elesik, megszûnik a Kelet-Római Birodalom. Erre a magyar országgyûlés 1454 januárjában nemzeti hadsereg felállítását szavazza meg, amelynek fôparancsnoka Hunyadi. A törökök tovább nyomulnak elôre, 1454 augusztusában megtámadják Szerbiát, de a magyar sereg Brankovics segítségére siet, a törökök ideiglenesen lemondanak tervükrôl. 1455 nyarán a szultán azonban újra Szerbia ellen támad, s mivel a magyar segítség elmarad, a törökök megszállják az ország déli részét. 1456-ban a szultán a magyar végvárrendszer ellen indul meg teljes seregével, elsô célpontja Nándorfehérvár. A pápa, III. Callixtus június 29-én elrendeli az egyházi jövedelmek megadóztatását, Magyarországra küld néhány egyházi személyt toborozni, és elrendeli a déli harangszót a keresztény vereség emlékére. A magyarországi toborzás vezetôje Kapisztrán János fôinkvizítor, aki az egész országban toboroz, de leginkább csak a déli határról jönnek népfelkelôk. A magyar fôurak pedig elérkezettnek látják az idôt, hogy "megtorolják a rajtuk esett sérelmeket", Újlaki Miklós és Kórógyi János macsói bánon kívül senki nem siet Hunyadi megsegítésére. A vár védelme a kapitány, jelen esetben Hunyadi feladata, a fôuraknak veszély esetén a királyi seregbe kellet bandériumaikat adni, de V. László már régen Bécsbe menekült. Hunyadi sógorát, Szilágyi Mihályt nevezi ki Nándorfehárvár kapitányává. Hunyadi csak késve érkezik meg Nándorfehárvár alá, mert a szultán elôször Smederevot ostromolta, majd amikor evvel nem boldogul, Nándorfehérvár ellen vonul, így Hunyadi nem tudja, hogy mit akar a szultán.
Nándorfehárvár ostroma 1456. július elején kezdôdik meg. Mivel a szultán a Száva torkolatától északra hajózárat épít ki a Dunán, nem kell tartania Hunyaditól, a várbeliek kiéheztetésével próbálkozik. Ezt azonban nem tudja végbevinni, mert július 14- én Hunyadi áttöri a kordont, Kapisztrán serege pedig a Száva torkolatánál állomásozik, így a vár élelmiszerellátása megoldott. Az egyetlen török rohamra június 21-én napnyugtakor kerül sor. Az öldöklés hajnalig folyik, a harcot a kritikus pillanatban érkezô Kapisztrán seregei (és Dugovics Titusz) döntik el. A török táborban szokatlan csend uralkodik, ezért Hunyadi cselre gyanakodva nem enged ki senkit a várból. Tiltásait azonban megszegik, a várbeliek kiözönlenek, de amikor Kapisztrán látja, hogy a balszárnyat védô lovasság megindul ellenük, ô is beavatkozik. A kinntlévôk azonban két tûz közé kerülnek, így Hunyadi is kénytelen beavatkozni. Sorra elfoglalja a török ágyútelepeket és ezekkel, valamint a várból is megkezdôdik a törökök ágyúzása. A szultán egy utolsó elkeseredett rohamot vezényel a keresztesek ellen, de nem sikerül visszaszorítania ôket, így a törökök kénytelenek az éj leple alatt kereket oldani. A kereszteseknek nem engedik meg a törökök üldözését az utánpótlás megoldatlanságára hivatkozva. Mivel a népfelkelôk elégedetlenek, a két vezér gyorsan feloszlatja a sereget. Közben sorra befutnak a nagyúri bandériumok, és közeledik az V. Lajos vezette királyi sereg is, amiknek élén Hunyadi nagyszabású hadjáratot akar indítani török földre. Számításait azonban keresztülhúzza augusztus 11-én bekövetkezett halála. Ô is mint oly sokan mások a két tábort tizedelô pestis áldozata lett (októberben Kapisztrán is meghal).
Hunyadi diadalát egész Európa ünnepelte, a déli harangszó már a gyôztesekért szól. Hunyadi megmutatta, hogy a törököket egy lényegesen kisebb létszámú sereg is sikeresen meg tudja állítani, valamint 70 évig elvette a török kedvét Magyarország megtámadásától.