NOVELLÁM

Horálki János: Horror az erdőben (novella)

Fejezetek:  1 | 2 | 3 | 4 | 5 

2009.06.17. - 1. fejezet

Éva arcán jól látszott a rettegés. Tudta, hogy István eltűnt és hogy nem magától tünt el. Néhány órával ezelőtt, még együtt jöttek az erdőbe a két szerelmes pár.
"Boldog vagyok veled, hogy itt lehetek most" - mondta Éva Istvánnak. István is boldog volt. Ő is szerette a természetet és Évát. Mint a paradicsomban, úgy érezték magukat most. A szél csendesen, halkan fújt, a nap lágyan érintette meg bőrüket. Nem is gondolták álmukban, hogy milyen veszélyekkel jár az erdő.

Eközben ugyanis furcsa dolgok is történtek az erdőben. De erről ők nem tudtak. Csókolgatták, szeretgették egymást, aztán István azt mondta: "Elmegyek egy kis fát keresni, hogy tüzet rakjunk az este" "Jól van. Menj csak édesem" - mondta Istvánnak Éva. Éva boldog volt, István pedig elment az erdőbe. Már sötétedett. Ennek több órája már, de István sehol. Éva aggódni kezdett. "Segítségért folyamodjak vagy sem?" - kérdezte magában.

Éva tördelte a kezét. Sehol nincs a szerelme. Istvánt nem látta sehol. Éva kezdett megijedni. "Vajon hol van már István? Sohasem hagyna magamra..." - mondta nyugtalanul. Az erdőben egyre sötétebb volt, most már vége volt a szürkületnek is. Éva egyedül állt, seholsem volt István.

Éva nem tudta, mi lehet a helyzet. Nem akart rosszra gondolni. "Nem akarom az ördögöt festeni a falra" - mondta magában. "Ki kell tartanom, biztos nincs semmi baja Istvánnak" ezt gondolta. Éva nem mert István után menni attól félt hogy akkor István ha esetleg visszajön, akkor nem talál Évára és akkor végleg elveszítik egymást szem előtt. A legbiztosabb helyzet az ha ott marad ahol van és vár. A nap már teljesen lement. Sötétség lett úrrá az erdőn. Nagy sötétség. Éva elkezdett jobban félni.

István már több órája seholsem volt, ezért Éva már biztos volt abban, hogy Istvánnak valami baja eshetett. Gondolt minden rosszra. De mégis annyira megijedt, hogy nem nagyon mert mozdulni és segítséget hívni. Ahol megálltak az erdőben, az a hely több kilométerre volt az első lakott településtől. Több hosszú órába tellet volna ha a lány elmegy segítségért. Jobbnak látta ha vár még.

Ekkor még nem tudta, hogy István már meghalt. Szerelme testét szétmarcangolta egy szőrnyeteg. Az erdei szőrny tépte darabokra. István halálhőrgését Éva nem hallotta. De a szerelme azért érezte, hogy Istvánnak valami baja eshetett.

István, merre vagy? - kiáltotta Éva. A nő egyre jobban félt. Már nagyon sötét volt. Egészen beleborzongott a gondolatába annak, hogy Istvánnak esetleg valami komoly, súlyos baja esett. Ilyenkor minden megfordult az agyába. Az is megfordult, hogy esetleg István rosszul lépett és megcsúszott és így esett valami komoly baja. De az is eszébe jutott, hogy esetleg István eltévedt. Esetleg egy mérges vaddisznóval hozta össze a sors őt.

A legfélelmetesebb érzése Évának az a kétségbeesése volt. A rettegés attól hogy itt valami nagyon komoly súlyos baj történt. Ha tudta volna, hogy szerelme egy szőrny áldozatává vált, még jobban rettegett volna. A szőrny rá is fente fogát.

Éva sejtette hogy az éjszakát egyedül kell töltenie. Fázott. Este az erdőben hideg van. Keresett pulóvert, de nem talált sehol. Bosszankodott , hogy otthonfelejtette a pulóvert A hideg egyre erősebb volt. Lekuporgott egy fa alá. És sírni kezdett. Magányos volt és félt. Istvánra gondolt. Hiányzott neki a szerelme. Hol lehet most? - kérdezte. Tudta hogy nem tudja a választ. Az erdő sem válaszolt. De az erdő tudta a titkot. A szőrny titkát.

Éva aggódva hajtotta fejét egy fatönkre. Egyszer csak zörejt hallott a bokrokból. Megijedt nagyon. Nem tudta ki lehet a bokor mögött vagy a bokorban. Hogy biztonságba érezze magát, a földről felkapott egy nagyobb követ. "Majd ezzel megvédem magam" - mondta összeszorított fogakkal.

2009.06.19. - 2. fejezet

Éva végül elaludt mert annyira félt. Ez volt a szerencséje. Mert a szőrny azt hitte hogy halott ezért egy ideig békénhagyta. De Éva nem sejthette hogy ez csak ideigóráig tart ez a béke mert mihelyst felébred a szőrny rájön hogy mégsem halt meg, hanem él.

Éva aludt. A szőrny meg várt a bokorban. De ezt Éva nem tudta.

Mikor felébredt az Éva, már hajnalodott. A felkelő nap lágy sugara keltette fel Évát. A nap sugara ugyanis hozzáért a bőréhez és amiatt ébredt fel az Éva.

Körülnézett. István még mindig sehol nem volt. Évának ekkor eszébe jutott hogy milyen borzalmas dolog történhetett. Tudta hogy valószinűleg István már meghalt vagy valamilyen nagyon komoly baja eshetett. Eszébe jutott az Évának az is hogy a bokorban valami motoszkált mielőtt lefeküdt aludni a fa alá, ezért kicsit arébb húzodózott a bokortól hogy nehogy valami szőrny vagy valami állat legyen ott, mert akkor nagy probléma lenne.

Éva nem tudta de a szőrny eközben újra felfigyelt Évára. Rájött a szőrny hogy zsákmánya mégsem halt meg hanem él, hiszen mozog. Érezte az orrában Éva vérének illatát. A vér szagát. A szőrnyet a vérszag táplálta. Ha nem jut vérhez elpusztul. Tudta hogy Évát szét kell marcangolnia és meg kell ennia ha ő a szőrny életben akar maradni. Ez élethalál harc.

Éva valahogy ezt megérezte. Arébb ment bár de tudta hogy veszély leselkedik rá. Várt. Mást nem tudott tenni. Civilként nem ismerte az erdő farkastörvényeit.

2009.06.21. - 3. fejezet

Éva hirtelen meglátta a szőrnyet, mert annak a füle kilogott a bokorból. Ezért Éva rohanni kezdett nagyon gyorsan. Futott amerre csak látott. A szőrny utána futott. Szorosan mögötte ment. Éva nagyon gyorsan futott, de a szőrny is. Éva ekkor már tudta hogy István is valószinűleg ugyanezzel a szőrnyel találkozott mint amelyikkel most ő. Uramisten, mi lesz itt - sóhajtott fel Éva futás közben. Mi lesz velem, én is meghalok - mondta magának. Lihegett már, mert annyira kifáradt már a sok futástól. A szőrny kitartóan ment utána. Vérszemet kapott.

Ekkor Éva meglátott egy kis kunyhót az erdőben, ahol futott. Gondolta hogy oda bemenekül, hátha segitséget tud majd onnan hivni, mert esetleg lakik bennt ott valaki, vagy van telefon a kunyhóban. Éva hátranézett mert fel kellett mérnie, hogy a szőrny milyen messze van tőle. Hátranézett, de a szőrnyet sehol sem látta. Eltünt a szőrny Éva szemei elől. Éva megnyugodott és lelassitott. Ekkor még nem tudta hogy a szőrny csak játszik vele és élete sokalta nagyobb veszélyben van mint valaha.

2009.06.23. - 4. fejezet

Éva gyorsan odament a kunyhóhoz. Benézett. A kunyhóban láthatólag senki nem volt. Annyira fel volt zaklatva az Éva, hogy gyorsan kifeszítette a kunyhó ajtaját és belépett. Hirtelen nagyon megijedt! Mert a kunyhó tele volt patkányokkal. Uristen!! Patkányok!! - sikoltozta Éva. De már nem volt ideje kimenekülni, ezért inkább a patkányok közé vetette magát. Sikoltozott, kiabált, annyi patkány volt körülötte. Akkor látta meg Éva, hogy a patkányok egy darabokra szaggatott férfi holttestét cincálják, falatozzák.

Ezt a férfit is az erdei szőrny tépte darabokra - gondolta sokat sejtetően az Éva. Tudta azt hogyha nem talál ki valamit nagyon gyorsan akkor rá is ez a szőrnyű sors vár. Érezte nagyon a végzetét.

2009.07.09. - 5. fejezet

Sok volt a patkány az Éva körül, de az Éva ennek ellenére magányos volt. Istvánra gondolt sokadszorra. Nem ismerte a kunyhóban látható holttestet de úgy ítélte meg, hogy az egy túrázó volt egykoron. Úristen ez a sors vár rám is - rettegte magában az Éva. Jaj de megvagyok ijedve, úristenem - gondolta ismét. A szörny eközben érdeklődően nézett be a kunyhó ablakán, de Éva ezt nem látta, mert a kunyhó ablaka belül pókhálós volt. Ez volt a szerencséje mert a szőrny sem látott sokat a belső pókháló miatt csak azt érezte hogy belül mozgás van a kunyhóban. Csóválta is a fejét a szőrny hogy most mitévő legyen. Éva megérezte a szőrny fejcsóválását. Tudta hogy ha nem menekül innét akkor több lesz a probléma mint amennyi probléma eddig felmerült.

Folyt. köv.