Rólunk
 
    A Maderon-Kör története

    Eredményeink

    Terveink

 
  Aktualitások
 
  Jogi szabályozás
 
  Lovak és egészség
 
  Közérdekű információk
 
  Kapcsolataink
 
  Galéria
 
    
A Maderon Bartái Kör története


A névadóról…
Volt egyszer egy kis jegytelen pej kanca, Maderon. 2005. augusztusában megtámadta egy titokzatos betegség, amelyből a kezelések ellenére nem tudott kigyógyulni. Hatalmas összefogás indult meg a www.paci.hu honlap fórumán, hogy ez a kanca el tudjon jutni Üllőre, a Szent István Egyetem nagyállatklinikájára, ahol esélye lehetett a gyógyulásra, mivel a gazdája a továbbiakban nem kívánta finanszírozni a gyógyulását. Olyan emberek segítettek, aki sem a lovat, sem a pártfogóit nem ismerték. Így szeptemberben eljuthatott a lovacska a klinikára, ahol az orvosok, ápolók egy emberként összefogva próbálták őt meggyógyítani. Maderon pedig küzdött, akart gyógyulni és mindenkivel megszerettette magát, szinte minden nap ment hozzá valaki látogatóba. Betegsége idején sok lószerető ember összefogott, összebarátkozott és segített. Segített ötletekkel, simogatással, szeretgetéssel, és nem utolsósorban pénzzel, hogy a kezelés költségeit ki lehessen fizetni. 2005. november 5-én azonban sajnos már nem bírta tovább a sovány kis test, itt hagyott minket és a sok fájdalmas szenvedést.

A baráti kör megalakulásáról…
Akkor úgy gondoltuk, hogy a baráti társaságot meg kívánjuk őrizni, hiszen sokukban átértékelődött sok minden, felébredt a remény, hogy emberek egy cél érdekében sokan-sokat tudnak segíteni. Hiszen Maderon nem az egyetlen olyan ló volt, akinek segítség nélkül a végső megoldás a vágóhíd lett volna. Ha rajta nem is, de más rossz sorsú lovakon még lehet segíteni!
Sokszor elég néhány barát összefogása és hamar gazdát lehet találni vágóhídra szánt lovaknak, vagy elég akár egy kamatmentes hitel, illetve adomány hogy a gazdi ki tudja fizetni a kezelés költségeit. Ezért rendeztünk először 2005. december 10.-én egy jótékonysági bolhapiacot, ahová jöhetett bárki, hozhatott bármit. Sokan itt találkoztunk először személyesen. A felajánlott holmikból befolyt összeg egy számlára került. Tervünk, hogy ezt a pénzt megsegítendő lovakra költjük. Ezután „megalakultunk”, mint baráti kör.

Célunk, hogy segítsünk a továbbiakban is, hogy ne a vágóhíd legyen megoldás.